A mézről

Az emberiség az ősidők óta ismeri és értékes tulajdonságai miatt kedveli a mézet. Az iparszerű cukorgyártás megkezdéséig hosszú időn keresztül a méz volt az egyedüli édesítőszer. Fogyasztását már a híres ókori görög orvos, Hippokratész is ajánlotta. A méz alkotórészeinek nagy többsége különböző szénhidrátokból áll, ezen belül is a cukrok vannak többségben. A méz szénhidráttartalma 80–85%, a víz aránya pedig 16–19% közötti. A méz egyéb tápanyagai fehérjék; 100 g méz száraz tömege körülbelül 100 mg aminosavat tartalmaz.

A méz eredetét tekintve a virágos növények nektárjából és egyéb a növényeken kiváló édes nedvekből származik. A mézek összetételüket tekintve tartalmaznak: könnyen emészthető cukrokat, nyomelemeket (vas, cink, mangán, réz és króm), vitaminokat (kiemelendően a B1-, B2-, B5-, B6-, C- és K-vitamin-, valamint a niacin és folsav).

Gyógyhatása csak a jól kezelt méznek van, amely természetes eredetű, nem melegített, nem manipulált. Baktériumölő hatását enzimei, magas káliumtartalma és aromaanyagai biztosítják. Rendszeres fogyasztása elősegíti a vérképződést, gyarapítja az immunrendszer védekező sejtjeit (limfociták). Légúti betegségek, asztmatikus panaszok, sőt a TBC gyógyításában is előnyös a méz, főként a vöröshagyma méz fogyasztása. Belsőleg napi 1-3 evőkanál pótolja a cukrot, nyugtat, lefekvés előtt fogyasztva segít alvászavar esetén is.

A méz nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is felhasználhatjuk pl. horzsolások, sérülések, sebek gyógyításánál, égésnél, fekélyeknél jó sebelzárást biztosít, megakadályozva az ödémák kialakulását.

A méz színét növényi vagy földrajzi eredete, kinyerési módja, a nektáreredetű színanyagok (flavonok, flavonoidok) összetétele és mennyisége, a tárolási idő, a tároló edények milyensége és a kezelés során a mézet érő hőhatás mértéke határozza meg.

A méz kristályosodása természetes fizikai folyamat, amelynek során a kémiai tulajdonságai nem változnak meg. A kristályos méz 45 Celsius-fokos vízfürdőben vagy mikrohullámú sütőben károsodás nélkül visszaolvasztható, de ezután ismét kikristályosodhat.

A dióról

A diófa Kínában, Közép-Ázsiában és Közép-Európában őshonos növény. A honfoglaló magyarság vándorlásai során már ismerte és itt, a Kárpát-medencében régi ismerősként üdvözölte, fogyasztotta termését. Mára a legnagyobb mennyiségben az Egyesült Államokban, Törökországban, Kínában és Olaszországban termesztik.

Az apró termést kezdetben kemény zöld, fehér pöttyös burok fedi, mely az érés során lassan felreped és előbújik a világosbarna, később sötétbarna diótermés. Íze jellegzetes, enyhén kesernyés, már-már tömény.
Energia tartalma nagy 654 kcal, 2747 kJ/100 gramm. Eltarthatósága, tárolása függ attól, hogy héjas vagy pucolt dióról beszélünk, de mind két esetben célszerű a száraz, hűvös (0 °C körüli hőmérsékleten) helyen való tárolás. Ilyen körülmények között héjasan 1 évig, pucolt dióként 6-8 hónapig tárolható károsodás nélkül. Szoba hőmérsékleten 1-4 hónap a tárolhatósága.

A dió igazi beltartalmi különlegessége és értéke az úgynevezett Omega 3 zsírsav, mely elengedhetetlen szervezetünk számára, de önálló előállítására nem képes. Élettani hatása és gyógyhatása nagyon szerteágazó. A gyümölcs maga parazitaölő, féregölő, vértisztító, emésztő szervek munkáját serkentő hatású.

Újabban napvilágot látott tanulmányok szerint napi 50 gramm dió elfogyasztása nagymértékben csökkenti a szívbetegségek kialakulásának esélyét. Magas energiatartalmának köszönhetően kimerültség esetén is gyorsan segít.

Az éti csigáról

A csigahús fogyasztásának számos jótékony hatása ismert. Húsfélék között nagyon ritka egy százalékos zsírtartalmával és 16 százalékos fehérjetartalmával nagyon egészségesnek számít. Magas a víztartalma, közel 80%. Több Vitamin is található benne, főként az A- és B-vitamin. Egyes vélemények szerint a csigahús nagyon kedvező aminosav-összetétele és a kiválasztott nyálváladék révén nyálkahártya-regeneráló hatása is van, így alkalmas lehet gyomorfekély és több légzőszervi betegség gyógyítására is.