Az ehető csigákat az ember ősidők óta fogyasztja. A gyűjtögető életmódot folytató ősember minden ehető anyagot felhasznált és a csigák a gyűjtött élelemnek mindig is részét képezték. Napjainkban az éti csiga elsősorban ínyencségnek számít, különbözőképpen elkészített változatai nem hiányozhatnak az előkelő éttermek étlapjairól. Főként a francia konyha kedvelői keresik rendszeresen. Magyarországon kevesen fogyasztják, pedig mindössze egy százalékos zsírtartalmával egészséges húsfélének számít.
Méz és egyéb méhészeti termékek
A méz az ember számára már az ókor előtt ismert volt, találtak 16 000 éves sziklarajzot Spanyolországban, amelyen egy lépesmézet gyűjtögető embert ábrázoltak. A honfoglalás előtt a Kárpát-medencében élő népcsoportok már foglalkoztak méhészettel, melyet a bevonuló magyarok eltanultak. A méhektől nem csak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből mézeskalácsot, mézbort, mézsört készítettek. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer.
Dió
A diófa Kínában, Közép-Ázsiában és Közép-Európában őshonos növény. A honfoglaló magyarság vándorlásai során már ismerte és itt, a Kárpát-medencében régi ismerősként üdvözölte, fogyasztotta termését. Mára a legnagyobb mennyiségben az Egyesült Államokban, Törökországban, Kínában és Olaszországban termesztik. Termését élelmezési célra hasznosítják. Gesztes fája nagyon jó minőségű, bútorfaként hasznosítják
